Üdvözlet mindenkinek!

A mindennapjaimat firkantom ide az új városomban, Genfben...
Illetve hamarosan Franciaország és Douvaine felfedezése fog következni...


2012. július 14., szombat

Újra itthon:-)

Hétfőn sikerült beadni a vasat a nagyobbik fiamnak, így indulhattunk végre.
Szerda délután indultunk, végül 1 kocsival, és csütörtök délután értünk haza.
A férjem vezetett végig, alvás nélkül, 21 órás út volt.
Én is próbáltam nem aludni, mert közben jegyzeteltem az utat, ugyanis jövő nyáron én is a saját kocsimmal jövök majd.
Most van a kocsinak kisebb műszaki problémája, ezért döntöttünk úgy, hogy ott marad, majd ott csináltatjuk meg, ha visszamentünk.
Körmenden megálltunk a Tescoban, pár dolgot vettünk.
Külön figyeltem az embereket, ugyanis a Határátkelőn általában azt írják a kint élők, hogy itthon nem mosolyognak az emberek, nem kedvesek, nem köszönnek, stb.
Hát én pont az ellenkezőjét tapasztaltam, szerintem az emberek kedvesek, mosolyognak, az eladók köszönnek és udvariasan kiszolgálnak.
Egyébként már itthon is ezt tapasztaltam a boltokban.
Hát a termékek minősége az hagy kívánnivalót maga után.
Pl. vettük a Tescoban a helyi márkás tejfölt, hát egy híg lötty volt benne...szerencse, hogy csak 1-et vettem, a következő vásárlásnál már másik márkát választottam.
Körmenden nem volt a boltban bio joghurt a gyerekeknek, ezért Danont választottunk helyette.
Reggel mikor kibontottuk, hát a fiam rögtön mondta, hogy "hú, ez folyós".
Tegnap már vettünk itthon bio joghurtot, remélem az jobb lesz.
A Lidl-ben ugyanazt a csokit vettük, amit a Franciaországi Lidl-ben szoktunk, meg sem közelíti az ottanit.
Eddig ennyi tapasztalatunk van ezen a téren...
Itthon a területen nagyon nagy a fű, lesz dolga a férjemnek.
A zsalu és az ablakok közé beköltöztek a darazsak:-(
A férjem leverte a fészkeket, de még nem lehet kinyitni az ablakokat, mert a darazsak visszajárnak és keresik a fészküket.
A ház tele volt döglött bogarakkal, élő pókokkal és pókhálókkal, először ezeket kellett eltakarítani.
Most kb. rendben vagyunk, nagyjából berendezkedtünk.
A gyerekek úgy kezdtek itt játszani, mintha el sem mentünk volna...mindegyik helyet az otthonuknak tekintik.
Tegnap voltunk apukámnál, nagy volt az öröm:-)
A testvéremékhez még nem jutottunk el, de remélem 1-2 napon belül oda is odaérünk!
Jó érzés itthon lenni:-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése